Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

1. Csevegés múzeumunk érdekében I-VIII. /1908/

Hem emlékezem dictiójának szószerinti szövegére, de a kezdetére jól emlékezem, ami körülbelül igy hangzott: Tisztelt válaszó polgártársaim! /Éljen/ Vannak olyan érzemények, amelyek nincsenek! /harsány éljenzés./ösmerve multamat és jelenemet, köztudomású, hogy válaszó polgártársaimmal együtt érezve hü tolmácsa leszek választóimnak. /Szűnni nem akaró éljenzés után, egyhangú választás./ Ilyen forma történeti dogma az is, hogy a magyarok ott jöttek be, ahol be nem jöhettek. Hahnemann szerint az is dogma, hogy Donaueschingenbena Dunába egy liter bort öntenek, azt aki Galacnál Dunavizet iszik holtrészegen vonszolják lakására; Ha Kneipp szerint mint ur valaki mezitláb sétál, tovább él mint a cigány vagy a szegény paraszt, aki csak lakadalomkor táncol csizmában. Mentül bolondabbat állit valaki, annál több hivője akad, csak erősen és kitartóan kell verni a dobot. Ilyen dogma a nyugoti népek sok tudósának és tudákos3ának az a szünet nélküli dobolása, hogy a keleti népek culturképtelenek; azon népeknek tagjai akik még Tacitus idejében is csaknem egy szinvonalon állottak a mai ujguineaikkal és ausztráliai pápuákkal és akik cultúrájukat nagy részben azon nyugalomnak köszönhetik, amelyet a legutóbb bevándorlók, a magyarok nyújtottak, azon SZÍVÓS vitéz lovagias szabadságszerető népnek, amely kiterjesztett védőkarjaival a további keleti benyomulásoknak, töröknek, tatárnak, kimondhatatlan véráldozattal útját állotta. Hála helyett harapnak! Tisztelet a kivételnek, de ezek csak kevesen vannak! Kemény csontunkba a töröknek, tatárnak, osztráknak, oláhnak, rácnak, tótnak, belénk tört a foga; a muszka pedig most plombiroztatja. Mielőtt Ázsiába visszavernének, tekintsünk vissza kissé kelet felé. /Megj.: Nyirvidék,XXIX.évf.6.sz., 1908.február 9, 2-3.1./