Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

14. Múzeumunkból /1911/

Na, tehát most is hazudhatnék egy nagyot.Mikecz Dezső, Sipos Béla és a törvényhatósági közgyűlés tagjai talán kacsintanának is, ha hivatalos és egyéb elfoglaltságuk megengedné, hogy szerelmeskedjenek muzeumunkkal is és többször forgolódjanak körülötte. A Dreadnougth, létszámfelemelés rettentő és mérhetetlen sulyu pyrámisa minden culturtörekvést elnyom, amelynek Danaida hordóba dobott tömege bacterium kicsinységü a tatárjáráshoz hasonlitva. De hát az öngyilkosság jogát senkitől megtagadni nem lehet; tehát tőlünk magyaroktól sem. A tatárjárás eltörpül az osztrák járás mellett,mert az kevesebb vagyont pusztitott, azt is csak két évig. Az érdeklődés ugyancsak szunyókál, ha ugyan nem hortyog, mert tavaly június óta még egy kőkorszaki fogpiszkálóval sem gyarapodott muzeumunk. Tőlünk nyugatra nincsen egyetlen egy, Nyíregyháza lakosainak számát megközelitő város, ahol ne büszkélkednének múzeumaikkal; monumentális épületeik után első sorban ezekbe vezetik az idegeneket. Nekünk a Samassa bibornok által ajándékozott róm.katii. templomon kivül monumentális épületünk nincs; mert a minisztérium által Alpár Ignácz kedvéért reánk octroiált stylnélküli nagy vármegyeháza csak nálunk megy palotaszámba, ahol a törvényszéki, pénzügyigazgatósági és városházi kulimászos folyosóju épületek is cimkőrságos palotává lettek keresztelve.Ha a velencei palazza ducale, Loredán, Vendramin, Grimani, Fondago dei turei stb. ezeket a nyíregyházi palotákat megláthatnák, szégyenletükben rögtön a tenger alá bújnának, mert azok excelentiások, a mieink pedig csak afféle kendek, vagy latinosan szólítva csak olyan Audiat-félék. A mai nyugoti culturnépek, azok, akik az ősidőkben szellemi sötétségben botorkáltak, nemcsak tőlünk magyaroktól tagadják meg a culturképességet, de szerintük hazánk földjén nem is fejlődhetik culturnép; persze csak addig, mig nem f-ikerül nekik helyünket elfoglalni.