Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

14. Múzeumunkból /1911/

De hát "Megvirrad még valaha, nem lesz mindég éjszaka!" A "Szabolcsvármegyei múzeum" nagy culturtörténet - becsű kincseket őriz, melyek azt bizonyítják, hogy az ősidőkben a cultura hozzánk soha nem jött nyugatról, sót inkább a "Ilyir" volt az a kapu, amelyen a cultura nyugatra hatolt. "A Muzeumok és Könyvtárak Értesítője" cimii folyóiratnak egyik tavalyi, számos ábrákkal kisért füzetében, a rohodi, kántorjánosi-i, taktakezéni és ezekenkivül a böszörményi, sámsoni és máriapócsi bronzleleteknek alapján be lehetett bizonyítani azt, hogy a Krisztus születése előtti évezred első felében Hallstadtban virágzó cultura a mienkkel egy forrásból származott ugyan, de egymást cáfolhatatlanul nem befolyásolta. Az emiitett tudományos folyóirat 800 példányban jelenik meg, amelyet a külföldi muzeumok is megkapnak. Miután pedig a nyiri és szomszédos leletekből merített állitásnak cáfolata nem jelentkezett, feltehető, hogy "qui tacet, consentit". "enjünk tovább a "Szabolcsvármegyei múzeum" tárgyainak culturális értékelésében. Van a nyugaton, különösen Franciaországban gyakran talált, ezüstből, aranyból, u.n. tükörfémből készült, csattokból, fibulából Aapocstü/, ékkövekkel díszített csüngőkből álló ékszer csoport, melyet "merovingi" névre kereszteltek el. Ez a frank - Meroving vezetéknevü - uralkodófamilia az Attila és Aetius • Teodorik között vivott catalauni eldöntetlen ütközetnek időtájban bujt ki a tojásból. Azelőtt valami incifinci törzsfőnök lehetett, de bizonyára nagy pofákat vágott, mert e nélkül nehéz az ugorkafára felkapaszkodni és népeket,világot bolonditani. Azon a vidéken igen sok sajátos izlésü ékszereket találtak, amelyeket a nyugati régészek merovingi izlésüeknek neveztek el. 1896-ban az Archeológiai Értesítőnek egyik füzetében Nagy Géza régész tudósunk kimutatta, hogy ugyanolyan ékszerek