Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)
10. Bronzlelet Rohodon /1910/
Inkább odaszakad a fejük, mintsem megcsökönösödött hitüktől tágitsanak. Mindjárt bebizonyítom. Amint emiitettem, akkor amikor pár év előtt külföldi körutamra mentem, bronzkorszaki tárgyainkról, egy nagy rakás önkészitette, - tehát komisz - fotográfiát Tittem magammal, de amelyeken a tárgyakat jól fel lehetett örmerni. Többek között a kántorjánosi-i bronzbográcsban talált egy táblára fűzött 24 bronztárgynak fotográfiáját is.A bogrács a képnek alján külön fel volt tüntetve. Ezt vissza hajtottam ugy, hogy az egyik oldalon a bronztárgyak, a másik oldalon a bogrács volt látható. Persze, hogy ezen tárgyakat, a bográccsal egykoruaknak - a csökönös hitnek nyomása alatt - senki sem ösmerte el, még Dr. Reinecke Pál sem, aki a mainzi Romisch - germanische Múzeumnak világhírű tudós őre, és akit a régészvilág a bronzkorszak egyik legalaposabb ösmerőjenek tart. Adtam a butát, ami nem nagy kunszt volt. r érdeztem tőle, mintha nem tudtam volna, hogy a képnek egyik oldalán látható tárgyak melyik korszakból származnak? "Na hát ezek a tárgyak a magyarországi bronzkorszaknak késői fénykorából valók." Köszönöm. Egy fél óra múlva mutatom a képnek másik oldalát, a bográcsnak pofáját. Erre pedig azt mondotta, hogy a bográcsnak semmi köze az előbb mutatott bronzkori tárgyakhoz, mert ez kétségtelenül hallstadti eredetű. Esküdözöm mennyre, földre, hogy ezt KántorJánosiban, Ibrányi János urnák beltelkén egy ölnyi mélységben találták,amire tanúságot tett Segesváry k.-jánosi-i ref. esperes, Csuha községi főjegyző, a főbiró és a sok szomszéd. Erre azután az volt a véleménye, hogy az a hallstadti kulturás ember egy bronzkorszaki leletre bukkant, amelyet mint régészet kedvelő, bográcsban rejtett el. Ha ez igaz, akkor régészet kedvelő uri ember lakott Böszörményben is, Rohodon is, de a világon másutt sehol sem voltak azon időben ilyen amateu -
