Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

10. Bronzlelet Rohodon /1910/

rök. Hát mégis csak mindég rolt a -Nyirben kulturtörekvés éa régészbalek nemcsak azon ősidőben 3-4000 év előtt; a minthogy mindjár kisül. 1877-ben a budapesti nemzetközi régészeti kongresszus alkalmával, mint féltett kinc semet vittem fel magammal, agy nagy bronzérmet, amelyet Piricsén találtak és egy odavaló parasztembertől vettem meg. Az egyik oldalán egy emberfej "Scipio africanus;" a másik oldalon meg egy emberfej "Hannibal punicus" körirattal. Büszkén mutatom Worsae dán kultuszminiszter hires régésznek, aki alig megforgatva, azzal adta vissza, hogy ez "cinguecento." Köszönöm. ' Ezzel Evans híres angolrégészhez fordultam, aki kedves mosollyal ugyanazt mondotta, éppen ugy mint több más tudós is. Végre megboldogult Pulszky Ferencztól tudakozódtam, hogy mi lehet ez amit mindenki ösmer csak én nem. Ugyan öcsém uram miként képzelheti maga azt, hogy ez a két halálos ellenség - Scipio és Hannibál - pofájukat ugyanegy éremre engedték volna veretni. Persze, hogy ez "cinguecento!" t.i. a tizenötödik században, amikor az antik szépművészet újra ébredni kezdett , mindenki rajongott a régiségekért. Az élelmes csalók a kedvező alkalmat kihasználva, sületlen hamisítványokat sóztak a balekek nyakába. Ezért nevezik az ilyen dolgokat "cinguecentőnak." Erre ugy megörültem, hogy rögtön a "Repülj fecském ablakomra" jutott eszembe és a cinguecento kirepült a nyitott ablakon, az ón orrom pedig hatalmasan megnyúlt. Az, hogy ezelőtt 3-4000 évvel csupán itt a barbároklakta "Nyir"-ben lettek volna régészet kedvelők; az isteni tökélyhez pedig egy arasszal közelebb álló nyugoti népfajoknál a tudományok iránti eféle ösztön pedig hiányzott volna,csak nagy tudósok hihetik el; itt Nyiregyházán még egy taligás sem hiszi, pedig ha ők maguk nem, de lovaik olyan finom' röptüek,hogy még a postagalambokkal is mernének versenyezni.