Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

7. Csevegés múzeumunk érdekében is I-V. /1908/

Csevegés muzeumunk érdekében Is V. Muzeumunk már hetek óta koplal. Olyan éhes, hogy kutya módjára még egy kis őskori kenyérhéjat is mohon kapna be. ígéret beváltását remélve, muzeumunk hegyezett füllel hetek óta csóválja farkát Nagyhalász és Raád felé; de ugy jár, mint az éhes juhászkutya, a kinek tréfás gazdája villahegyre szúr egy falatka kenyeret s mikor a kutya hozzá akar kapni a csemegéhez, orra nem foghagymás lesz, hanem a villának nyélvége koppint rá nagyot. Azt mondják, hogy szemesnek áll a világ, de azon esetben, ha egy kissé nem szemtelenkedik, bizony felkopik az álla. Hanem azért nem kell haragudni, hanem "ácsi*', mert azt mondotta Loyola Náczi bácsi, hogy "a' czél szentesiti az eszközt". Muzeumunk folyton kopogtat, mert igy reményű, hogy itt-ott elvétve még is csak megnyilik egy-egy ajtó. Muzeumunk nem ritkaságok gyűjteménye, ócska lomoknak halmaza, hanem már eddig is dúsgazdaggá vált adattár annak bebizonyítására, hogy az ősidőkben nem nyugotról, hanem keletről behatoló népek itten igen magas culturfokon állottak akkor, a mikor tőlünk nyugotra eső népek mai fogalom szerint vadember számba mennének. A mi muzeumunk gyűjteménye hatalmas cáfolata a nyugoti politikusok - nem régészek - azon arrogáns állításának is, hogy a keleti népek culturképtelenek; tehát nekünk is "Mars vissza Ázsiába!" Miután pedig mi magyarok jöttünk be a minap - 1000 év előtt - legutoljára keletről és minden százados bécsi ármánykodása dacára mégis tartjuk magunkat, az a "czoki" csakis nekünk szól, mert a többi későbben keletről betoluló népek nyelvükben elenyésztek, tartós államot nem alkottak. Muzeumunk erős védelem a keleti népek kulturképtelen-