Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

7. Csevegés múzeumunk érdekében is I-V. /1908/

tes szabadság hősünkkel és legzamatosabb magyar Írónkkal id.gróf Teleky Sándorral megösmerkedhettem. A dolog ugy történt, hogy a Kállay csládnak egyik kimagasló alakja Kállay Ödön - a szabadságharc alatt kormánybiztos - Budapestről együtt utazott Teleky Sándor gróffal. Püspökladány körül a mozdony kürtőjéből kőszén-por jutott a grófnak szemébe. Iliért miért nem szabadittatta meg magát az uton a kinos állapottól, nem tudom. Kálióba hozta hozzám Téresre dagadt szemét. A kőszén törmelékektől azonnal megszabadult, a minek örömére alaposan, de nem dülőngőzésig be is áldomásoztunk. Ezen kis kitérés után, a "Hipp hopp ott legyek a hol akarok" elTénél fogra, ugorjunk Kallóból ris3za a Senneringbe, a hol 50 embernek szemei Tárják a kőszénportól raló megszabadulást. A kik előbb az ablakokhoz, most már fokozottabb dulakodással tolongottak a rilághirre hiába rergődni törekrő doctor caemetékhcz. Megtartott egy fél óráig, a mig mindegyiknek kiszedtük szemeikből a kőszéntörmelékeket. A paciensek boldogok Toltak, mi pedig olyan büszkék mint akár egy pára; egy ma született hadnagy; Tagy egy felcotillionozott cholera Titéz. Neki legyen mondra! Mürz zu schlagba érre nagy ostromnak lettünk kitéve. A 8ZÓ szoros értelmében ide oda húzgáltak bennünket. Az Tolt a szerencsés a ki gyomrunkat a bécsieknek legkedvesebb ételÓTel, a Backhandlivel, Kuglhupffal, sörrel s a többivel megtölthette. Ma is sirásra szeretnék fakadni azért, hogy nem gondoskodtam akkor arról, hogy a rengeteg felealeget 8zaporuságomnak haza vihettem volna. Bélával együtt ma ia visszavágyunk a semmeringi kirándulásra, a mikor valóság volt, ma pedig egy kedves álom, a milyent RothschiIdnak és másnak is kívánok. /Megjelent:Nyirvidék, xxix.^vf.50.sz., 1908.dec.15, 3-4. 1./