Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

7. Csevegés múzeumunk érdekében is I-V. /1908/

jő emberek szívességéből jól is lakbatik, ő pedig erre képtelen. Millióit pedig meg nem eheti. Rákossy Béla magammal egyetemben Rothschilddal nem cseréltünk volna gyomrot, mikor Mürz zu schlagba indultunk. De hát hogy is lehet egy Rothschildnak ételre várya, a ki azzal a varázsszóval rendelkezik, hogy "Terülj asztalkám". Néhány óv előtt Kállay András főispán kedves druszámmal beszélt gróf Dessewffy Aladár egy téli napon, hogy az előző napon Bécsben Rothschildnál ebédelt. Dessertnek bár kis mennyiségben, de minden nélimV termő gyümölcs fel volt rakva. Szamócza, cseresznye, meggy, kajszin és őszibarack, azilvafajok, sárga és görögdinnye, szőllő, stb. Ctven év előtt Rákossy Bélával nem voltunk ilyesmire kapatva. Étvágyunkat,kedvünket nem cseréltük volna el még a római pápával, de még Ferencz Józseffel sem, a ki akkor még csak császár volt. Abban az időben a legregényesebb volt a ma ia világhírű semmeringi vasút, a mely Glognitz és Mürz zu schlag között vonul, minduntalan sürün váltakozó merész kanyarulatokkal, minden kanyarulatnál más és más, szebbnél szebb kilátással. Az élvezet-éhes kéjvonatoncoknak minden lépten ugrálni kellett egyik oldalról a másik oldalra, hogy a páratlanul gyönyörű változatos tájat két forintjáért fenékig kiélvezhesse. Egymásra tolulva öt, hat, fej dugódott ki egy-egy ablakon A, A, Át kiabálva, Béla barátommal szerényen visszahúzódva, nekünk csak a bégetés jutott. A mi kocsink közvetlenül a mozdonyhoz volt csatolva. Egy hirtelen kanyarulatnál, a mozdonynak kéményéből a 8ZÓ1 egy 8ötót füstgomolyt csapott a kikandikálóknak szemébe, tele szórva azt apró szénrészecskókkel. Sirá8 jajgatás lett, akár Jeruzsálemben. Igen fájdalmas érzés is ez, de bennem egy igen kellemes emléket ébreszt fel, a mennyiben ilyennek köszönhetem azt, hogy egyik neveze-