Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

7. Csevegés múzeumunk érdekében is I-V. /1908/

Itten, Csanády Józsinál, vagy nálam gyűltünk össze csaknem naponkint agarászni és agarászat után a szó szoros értemében dőzsölés nélkül airra vigadni; a mely sirva vigadásról a mai nemzedéknek épen ugy nincsen fogalma, mint vaknak a szinről. Kern tudom, hogy jő lovas voltam-e vagy sem?de azt tudom, hogy mindig strupni nélkül lovagoltam, de azért a nadrágom soha sem csúszott fel. Mint legfiatalabb mindég ón futottam zsombékon, cautka földön, de soha sem buktam fel. Egy alkalommal az utánam - csutka földön - vágtató Csanády Sándornak "Didó" nevű hires vadász lova felbukott. Csanádynak kulcsontja eltörött és csak nehezen tudtam János nevü huszárjárai együtt nyergébe felsegíteni. Hamar meggyógyult; mir, azir, mert hát akkor én még doktor nem Toltam. A kulcs-csonttörést hat Tagy hét nyul kárpótolta. A szerencsétlen eset után lépést kullogtunk a kerekii Tárba, ahol nagy ebédre gyűltünk össze. Mint minden Tadász ember, Csanády is büszke Tolt agaraira és minden más kutya csakis Dunikutya volt. Hehogy dicshymnuszát lekicsinyeljék, hátra szólt János huszárjának, a ki nagyot, ragy jobban mondTa kicsit hallott. "Ugy e János! Ma is hat Tagy hőt nyulat foghattunk?!" "Igen Nagyságos uram, hatvanhetet!" Az "Én Tagyok a petri gulyást" nem tudom ugyan olyan remek szivhez ható hanggal elénekelni, mint Kállay András és Kállay Bandi, de néha el-el recaegem magamban apám iránti kegyeletből nagy élvezettel, mert hát "suus cuique sat." Csanády Józsinak a dévaványai határban, a dúsgazdag petri gulyásnak tőszomszédságában, Kánaán földjén volt egy 400 holdas birtoka, a mely bérben volt épület nélkül. Két napba került mig agarastói odajutottunk. A "Petri gulyás" nem volt otthon, de nagy otthont kaptunk a paraszt palotában. Egy teremnek beillő pitvarból, jobbra-balra egy-egy