Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

6. A vármegyei őshalmokról /1908/.

Le a kalappal egy olyan egyházi rend előtt, mely ilyen eredményt mutat fel! Nehogy befogják a számat hosszadalmas fecsegésemért, röviden még csak azt mondom el, hogy az én örök emlékű megőrzött kacsás étlapom alá H. Ella van Írva. Közelemben ülő szombathelyi asztaltársaim nem tudták a fiatal művésznőnek nevét megmondani. Na mondok, keresek én egy Scherlok-Holmest. Odamentem egy fehérpaphoz. Bemutattam magamat ós mondom, hogy ezen képet csak uri nő festhette, fehér pap pedig csak uri társaságban mozog, legyen azives a H.Ella rejtélyt megfejteni. Egy másik fehér kanonokkal nagy fejtörés után kisütötték, hogy Hainzmann Ella vetette vázlatosan, /amire csak művész képes/ az étlapra. Az estét a Kárpáthy Kelemen igazgató szellecétól áthatott fehér papok asztalánál töltöttem b. Mikes Kálmán hirneves régészünk és gf. Korniss és a kanonokokon kivül még két civil bagázs és egy finom katonatisztnek társaságában. Hogy a szombathelyi fehér papok gazdagok-e vagy koldusok, azt nem tudom, de azt, -hogy urak és a műveltségnek fáklya vivői, bizonyitja az a magas szinvonal, amelyre Vasvármegyének és Szombathelynek középosztályát nemzedékról - nennsodékre emelték. Hosszura nyúlt életem alatt sok földet bejártam, de Szombathelyt legszebb emlékeim közzé sorozom. Még sok szépet lehetne elmondani a szombathelyi két szép napról, de hát csúnya dolognak tartják, ha egy vén ember egy viruló szépségben gyönyörködik. Részemről hálás üdvözlet Szombathelynek. Éljen a szép Szavaria. A ki nem mondja szamár J.A. /Megjelent:Nyirvidék,XXIX.évfolyam,42.szám, 1908. október 18-án, 3-4. 1./