Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

6. A vármegyei őshalmokról /1908/.

6. A vármegyei óshalmokről Szabolcsvármegyében számos őshalom van, melyek magassága 4-12 méter között váltakozik. Többnyire mintegy 6 méter magasak és az eddigi tapasztalatok szerint a legutóbb megásott rakamazi "Vágott halomnak" kivételével csupán egy halott tiszteletére emelt sirhalomnak tekinthetők. Két keletről nyugotra vonuló főaorozatot állapithatunk meg, de kevesebb számmal szétszórtan is akadnak. Az egyik dél felé eső keletről nyugotra terjedő vonalban Gyulajban 7, Pócspetriben egy, Semjénben 3, Nagykálióban 10, az ujfehértói határban 2, a geszterédiben 6 őshal mot ismerek. A vármegyének északi részén a Tisza közelében Bujon 2, Gáván 4, Rakamazon 5, Tiszaeszláron 6, Tiszalök és Szentmihály határában 4 őshalomra emlékezem. Sz összesen 49. De szétszórva lehet még vagy 10-15. Régi nevük többnyire elenyészett, mert például a kincses, lyukas, szerencs, fekete, zöld, akasztó, égető, vágott, boszorkány, kálvária, kender, szőllő jelzőt nyilván csakis későbben kaphatták. A báró Vécsey József és Rómer Flóris által 1867-ben megásott geszterédi hat "Kunhalom", melynek megásásában és is részt vettem, góth vagy hunhalomnak bizonyult. Az eredeti hun elnevezés csak későbben válhatott kunná. A kállai határban van egy "Nagy Korhány," egy"K...va" halom, az orosiban "Nagy és Kis-Korhány." Tudtommal van még Korhány nevü őshalom Békésen, Henczidán, Füzesgyarmaton és több más helyen hazánkban. Ezek tehát "Kurgán" halomnak tekinthetők,amilyen elnevezésüek Dél-Oroszországban nagy számmal léteznek.