Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

5. Csevegés múzeumunk érdekében is I-IV. /1908/

Délben a "Sabaria" szállóban diszebéddel vendégelt meg bennünket a város. Az én gyomrom igen szűkre lévén szabva, a falás legkevésbbé sem érdekelt, tehát ezt nem is igen élveztem. De élveztem, bámultam Szombathely város közönségének magas műveltségét amely itten látszólagosan egy csekélységben nyilvánult. A diszebéden százötvenen vettünk részt. .Mintegy 100 Étlap /magyarul menue/ volt a teritékek elé rakva, valamennyi szombathelyi műkedvelők aquarelljelvei vagy rajzaival ékitve, amelyek közül egy sem vallott kezdő kézre. Milyen finom érzésre vall az, hogy a primipillusok symbolikua festésű vagy rajzú étlapot kaptak. Emlékezetemben maradt a sok közül, hogy Thaly Kálmán egy kuruc vezért, Fehérpataky László, a múzeumi könyvtárnak igazgatőja egy Corvin codex művészileg remekül utánzott miniatűr szegélyzetü, Bánó Jenő mexikói főconsul délszaki növény és virágokkal díszített étlapot kaptak. Vi apró-cseprő emberek pedig válogatás nélkül, ahogy jött. Nekem egy nádasból kirepülő vad kacsa jutott, művészi aquarell kivitelben. Nem kell gúnyolódni azzal, hogy ez kacsa, de meg azzal sem, hogy az amit mondok kacsa, mert mindent reám foghatnak irigyeim, /haragosaim nincsenek/ csak azt nem, hogy valaha komolyan hazudtam volna, amit pedig tréfából gyakran megszoktam cselekedni. Mindennek okát kell kutatni. A szombathelyi, magasabb színvonalú átlagos műveltségnek forrása csakia az oktatás, nevelés lehet, a mely a praemontrei rend főgimnáziumából fakad. Olyan világos tiszta hófehér ez, mint a reverendájuk.a mely undorodik a sötétségtől. Nemzedékről-nemzedékre árasztják a műveltséget.