Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből 1. Büdszentmihály története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 11. Nyíregyháza, 1978)

fújdogált már és ezt megérezték az ügyet elbíráló megyei közegek ie. Együttéreztek a nyugtalankodó parasztokkal.Az 1841. évi szárazság szörnyű csapásként jelentkezett. Tavaszon és nyáron át ősz utoljáig tartott. Minden kiszáradt, csak a szőlő maradt meg. Ez bő termést és kitűnő bort adott. Az 1842. év március 28.-án Lessewffy Emil földesúr az allodiális jobbágyok közül nyolcat kizárt. Levelében ezt Írja: A' tehetetlen contractuálisták megsokasodott adósagaik, részint vonó marha hijjánya miatt a* szolgálattételre elégtelenek, egyik pedig a Helység volt gazdája K. V S arra érdemetlen, mert a* Helyság számadásait rosszul vitte. Kiknek nevei igy következnek: 1. K.V S 2.B. Nagy István, 3., Gulyás Ambrus, 4., Nagy Miklós, 5.» B. Gál István, 6., Kató Tamás, 7., Gál Lukács, 8., Öreg Virág Ferencné." Ebben az időben különben több olyan telkes jobbágy volt, aki valamilyen úton-módon igyekezett megválni a jobbágytelkétől, mert nem akart robotolni* Lehet, hogy a felsoroltak is ilyen okból nem fizettek és .nem teljesítettek munkát a jobbágytelkükért. Mint az ellenállásra való eltökéltség jellemző tünetét, meg kell itt emliteni azt, hogy az 1845. évben,mikor a tanács mellé a 36-tagu kommuni-tást megválasztották, azok nem voltak hajlandók a megkívánt eskü letételére és kivonultak a községházából. Közben 1845-ben felújították ismét a "rendbeszedő per"-t az úrbéri kérdések rendezésére. Az akkor még "mindenható hatalmú földesuraság"-gal szemben szívesen védte érdekeit a föld népe. Es nem volt kis dolog, mert az 1836. évi úrbéri törvény l.§a szerint ie a föld tulajdona a földesurat illeti". Tehát 77.