Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből 1. Büdszentmihály története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 11. Nyíregyháza, 1978)

ELŐSZÓ Községünk múltját, messzi évszázadokra vezethetjük vissza. Ugy gondoljuk, hogy városiasodé községünk múltjának alaposabb megismerése nem közömbös a jelen, sőt a jövő kialakításának szempontjából sem. A régi Büdszentmihály lakéi mindenkor büszkék voltak arra, hogy ők szentmihályiak, annak a falunak a lakói, amely kismesterségeiről, iskoláiról,vásárairól,állattartásáról hirnevet szerzett magának. Ugy érezzük, hogy a mai ^iszavasvári dolgozóinak eem kell szégyenkezniük elég ha csak az Alkaloida Vegyészeti Gyárra, termelőszövetkezeteire, iskoláira, művelődési központjára, múzeumára gondolunk. Kötelességemnek érzem, hogy ebben az előszóban külön szóljak a múzeumról, annak első vezetőjéről, Gombás Andrásról. Gombás András 1901. január 16-án született egy törzsökös büdszentmihályi család sarjaként. /Születési helye ugyan: Ujszász, mivel édesapja akkor ott kapott munkát, mint uradalmi cseléd./ Iskoláit a büdszentmihályi ref. elemi népiskolában, majd a hajdúnánási ref. gimnáziumban, végül a debreceni tanárképzőben végezte, amikoris az ősi kollégiumban kapott otthont. A Debrecenben töltött évek nemcsak elmélyítették benne a szeretetet a szülőföld iránt,hanem felkészítették arra is, hogy majdan Eüdszent mihélynak régészeti, történeti és néprajzi kutatója legyen. Élete során különböző iskolákban és más munkahelyeken dolgozott». A Községi Tanács határozatot hozott a múzeum megalakítására, helyiséget biztosított. Az úttörők szorgos gyűjtéssel biztosították az alapgyüjtemény kialakulását. 1963* elején a tiszavasvári muzeális gyűjteményt már "Vasvári Pál Múzeum"-má nyilvánították, melynek Gom1.