Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből 1. Büdszentmihály története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 11. Nyíregyháza, 1978)

egy részét pedig "érdemes" birtokosoknak adta a császár-király. A szatmári béke utáni időkben bérli a község /kommunitas/ Büd és Tedely területét hosszú éveken át. Az 1717. év augusztus 28.-án kelt levelével Károlyi Sándor "élet és fejvesztés alatt" katonák küldését rendelte el, mert augusztus 20._án Borgen és Radnán át tatárok törtek az országba s ezek ellen kellett védekezni. A /68/ katonák gyülekezését Lökhöz rendelte.' ' A viszonylag békés évek jöttével a község jelentős mértékű fejlődésnek indult. A kuruc szabadságharc után 9 évvel történt meg az 1720. évi országos összeírás. Adatai összevethetők az 1715. évivel és mindjárt látszik, hogy az öt év alatt is jelentősebb mértékű lett a gyarapodás. Az összeirás zsellérek nélkül már 416 jobbágyháztartást mutat /a nemesek nélkül/. Ezek közül 143 magyar és 3 "tót" vagy "rutén". Itt kell jegyeznem, hogy az utóbbi 3 család beköltözött volt és nem jelent idegen nemzetiséget. A szántóföldterület 2747 és fél köblös. Ksszáló 232 kaszás. A szántóterület tehát 5 év alatt 1127 köblössel szaporodott, a kaszáló pedig 170 kaszásnyi területtel. Ugyanakkor összeírtak 4 malmot, 2 ácsot, 1 csizmadiát és 3 szabót. Ekkor külön felvettek még az összeirésba 14 özvegyasszonyt is azzal a megjegyzéssel, hogy igy tartják el magukat, hogy leginkább kenderhez, illetve kendermunkára szegődnek el. A szántóföldekről az van feljegyezve, hogy a határ földje kemény és csak 6 ökörrel szántható. Tetszésük szerint müvelik, vagy műveletlenül hagyják. Vetés előtt kétszeres munkát kell rá adni. Egy köböl mag után 5 és fél köblöt ad. Főként rozsot termeltek, ce tavaszi árpát és zabot is. A szántóföldet évenként opztiák 53.