Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből 1. Büdszentmihály története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 11. Nyíregyháza, 1978)

/köztehertől mentesittetvén/ az instans se praestatiojára /szolgáltatására/. Datum in Oppido Nostro Munkács /Kelt Munkács városunkban/ die 2. Mensis 9-bris Anno 1709. /November 2.-án az 1709. évben/. P. Rákóczi mp. Caspar Beniczky mp.

n/63/ A földesúri önzés, 8 jobbágyok visszakényszeritése, csalogatása a hadból, a községi vezetők meg nem értése és kíméletlensége kikezdte a katonák lelkét. "Már 1707-ben vannak olyan jobbágykatonák, akik visszatérnek a telekre a földesúr hatalma alá. A földesurak Rákóczi kemény intézkedései ellenére is háborgatták házuk népét...A bomlási folyamat persze esztendők folyása alatt teljesedett ki, 8 nem mondhatjuk azt még 1710-ben sem, hogy Rákóczinak ne lettek volna halálig hűséges jobbágykatonái, de a nagy tűz, amely a kezdet idején kigyúlt a nép szivében, hamvába holt, s zsarátnoka csak egyes hűséges és elszánt emberek szivében világított...Mire a katonáskodó jobbágyok felszabadítását Patakon törvénybe iktatták, a szabadságharc vezetői a régi lelkesedést a legszebb Ígéretekkel sem tudták többé feltámasztani." így a hadak bomlása mind általánosabb lett/ 4/ A fentebb elmondottak nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a szabadságharc elbukott és Hagymajtény mezején "letörött a zászló". Igaz, hogy ide egy volt császári generális, Károlyi Sándor vezette a tört hadat. Az 1709-10.években dühöngő pestis miatt Károlyi Sándor vesztegzárt rendelt el. Rendelete igy szól: Mivel a Tiszántúl való helységekben az dög igen eláradván az sok alá és fel járó dögös és pestises emberek miá...az megirt helységbeliek küzül senki ne menjen az olyan dögleletee helyekre, se pedig magokba ne bocsássanak olyan helyekről 50.