Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből 1. Büdszentmihály története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 11. Nyíregyháza, 1978)
pestis, a fekete halál ütötte fel a fejét és 1710-ig megszakítás nélkül óriási pusztítást végzett a nép között, de a kuruc seregekben is. Az 1707. évnek egy fontos eseménye volt még községünkben. II. Rákóczi Ferenc az erdélyi fejedelemségbe való beiktatása /1707. ápr.5./ után Marosvásárhelyről viszszatérőben május 6.-án érkezett Böszörményhez, ahol Szabolcs vármegye rendjei köszöntötték. Május 8.-át a fejedelem Szentmihálvon töltötte 8 innen másnap indult Szerencsen át Ónodra, és a körömi mezőn tartandó országgyülésre/ 62 / Emiitettem az Ínséget, a hadátvonulásokat, a pestist mint olyat, ami lélekben is megtörte a népet, de a kurucszebadságharcban volt még egy másik és végzetes hatású baj, ami közelebb vitte a szabadságharcot a szomorú véghez, mert a katonák lelkét kezdte ki. A földesurak önzése és a községek vezetőinek a kíméletlensége végül bomlasztani kezdte a hadsereget. Szentmihályi Kovács Mihály a fejedelem palotásezerének a katonája 1709-ben folyamodványában ekként panaszkodik II. Rákóczi Ferencnek: "...Ez jelen való hadakozásnak kezdetitül fogván Felséged hűségében tehetségem szerént szolgáltam, s szolgálni tovább is kész vagyok az nemes palotás regimentben. De igye-fogyott házam népe mód nélkül való adózással, szálló tartással, mint szintén az otthon lakos ember, terheltetik. Városunk lakosinak hogy instál szegény házam népe, igy felelnek: Ha nem akarsz adni, menny ki a' vérosbúl..." - A fejedelem válasza ez volt: "A pataki országh gyűlése alkalmatosságával condált atriculus /megfogalmazott törvénycikk/ szerint a* fegyver viselők, és azoknak egy kenyéren lévő családi, minden impositioktul immutáltatván 49.
