Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből 1. Büdszentmihály története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 11. Nyíregyháza, 1978)

katonáknak irott levelekből arról értesült, hogy a katona hozzátartozókat mentességük ellenére terhelik és különböző szolgálatokat kívánnak tőlük. A katonák "a Kenés Ország szolgálatját minden készséggel folytatják hasonló impositioval sőt .•.nagyobbal, hogysem más helyeken lévő, otthon maradott lakosokat aggraválná /terhelné/ a Hemes Vármegye". ' Ugyancsak forgács Simon generális figyelmezteti Szabolcs vármegyét, hogy a hazai levelek útján 1705-ben már olyan rossz híreket kaptak a katonái a családtagokkal való bánásmódról, hogy a katonák "dobot akartak ütni a hazamenetelre". Ő ezért a fegyelem mentése érdekében az ilyen leveleket elégettette. '' A szabadságharc közben a hadak utánpótlásáról is kellett gondoskodni. A kiállítandó újoncok száma ugy volt szabályozva, hogy egy-egy porta után minden község köteles 4-4 fegyverest küldeni. Ez az 1704. évben felállított követelmény volt. Ebben az évben a megyének még 100 lovast, 100 gyalogost és 538 hajdút kellett adni a sereghez.' Ez a kiegészítési hadgyüjtés változott 1705-ben a Bercsényi hadszervezési rendelkezése folytán. Ez már a kiállítandó zsoldos katonaság fenntartására lényegeeen nagyobb megterhelést hárított át. Ezekben az időkben a megye hajdúi /portális hajdúk/ a Szentmar

jay Zsigmond hajdúezredébe tartoztak. "A hajdúszedő kapitányok utasítása az volt, hogy inkább az önként jelentkezőket szedjék mint azt, akit erőszakolni kell a beállásra."' ' Az itthon maradott, és fegyverfogható férfinépét nélkülöző lakosság sokat szenvedett. Sötét nyomai maradtak a háborúnak.A folytonos hadátvonulások is sokat pusztítottak, ínség, drágaság nehezítette az életüket, de viselték türelemmel a szabadságért. Az 1708. évtől rohamosan hanyatlott a kurucok szerencséje. Az 1709. évben a 48.