Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből 1. Büdszentmihály története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 11. Nyíregyháza, 1978)

jávai és semmi egyéb contrlbutiokkel, tovább való diepositionkig ne terhellye, hogy annyival is inkább azon salétrom szaporábban készíttethessék. Rákóczi Ferenc" Hogy milyen mértékben és hogyan nyerhették a salétromot, azt egy régi földleírás igazolja: "...a» számtalan tőcskák kiszáradt helyein, főkép Kyiregyháza, Sz.Mihály, Gáva, Ujfehértó körül felee mennyiségű széksót sepernek a lakosok; természetes salétrom pedig hazánkban sehol annyi nem képeztetik, mint az itteni róna mezőkön, *s itt nem szükséges e* végett a szegény emberek szobáinak földjét 's az istállókat felturkálni."

/55/ Ezért mentesült itt a falu kadköteleseinek családos fele a katonai szolgálat alől. Indoka a nagy hadászati fontosságú salétrom termelése* Különben megemlitendőnek tartom még itt azt is, hogy a tiszavasvári "Fejérszik" mellett, a volt gémeskútnál még az 1811. évben is állott a "Zóda-Fábrika", mert a község akkori készitésü térképén fel van tüntetve. A salétromszérü, ahol a salétromot seperték, a Tóalján volt a lakott telkek alatti keskeny és kb. 15 holdnyi területen. Egy 1704. évi összeirás szerint 64 lovas és 49 gyalog volt a községben. A község akkori hadnagya lobi Mátyás nemes, nótárius Rimaszombati Márton, elöljárók még Nagy András, Széky György és Vértessy János.'

5 - A község szempontjából figyelemre méltó az, hogy a kuruc-szabadságharc alatt 1706-ban Szentmihályon keresztül ment egy postavonal, amely a mai Tiezalucról Szentmihályon át /57/ Nanasnak, majd onnan Hadhaznak haladt. J> Az 1704. év december 16.-án az erdélyi kuruchadái generálisa tiltakozó levelet küldött a megyének, mert a 47.