Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből 1. Büdszentmihály története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 11. Nyíregyháza, 1978)

A szentmihályi kuruckatonákról csak egy irat beszél. Az 1707. év május . 29.-én Kisvárdén keltezett és Jósa a "Nagyságos Fejedelem" generáladjutánsa és Szunyogh István megyei deputátus mutatják ki benne a megye salétromfőzőhelyeit és az azokból katonai szolgálatot teljesítőket. Ebben a névsorban 97 szentmihályi "fegyverviselő" katona, 9 hősi halált halt és 91 "otthon lakos k'ilön kenyeres" /felmentett/ neve szerénél. A hősi halált halt kurucok nevei: Tök Tamás, Tury János, Fekete Istók, Vig János, Kovács Gasy, Barany Istók, Nagy András, Fodor Kihók, és Csury Istók. "Fegyver által elestek" - mondja a feljegyzés, melynek reve: Szabad városok, falvak és salétromfcző helységekről készült összeirás. A névsor utolsó csoportjában 91 név van. Ezek az "otthon lakos külön kenyeres emberek", vagyis katonaköteles korúak, de családosak, illetve külön kenyerén 'élők és felmentettek. Felmentésüket általános termelési érdekből, de főként a puskapor gyártásához szükséges salétrom öszszegyüjtése és főzése érdekében kapták. Ezt igazolja a fejedelemnek egy rendelete, amely a "Táborban" kelt 1704. április 4.-én. Ezt a megyéhez intézte. "Minthogy a Haza szólgálattyának promotiojára /előmozdítására/ nem kevéssé szóigál az Salétromnak készítése és főzése, arra nézve kegyelmesen resolvaltuk /megengedtük/, hogy tovább való dispositionkig / rendelkezésünkig/ azon salétromfőző Hadaink számára kívántató naturaleknak /termeivényeknek/ administratiojával /szolgáltatásával/ és semmi egyéb contributiokkal /hozzájárulással/ ne terheltessenek, mellyhez képest a'Nemes Vármegyének serio intimállyuk /komoly figyelmeztetést adunk/, hogy az emiitett salétromfőzöket hadainknak számokra kivántstó naturaleknak administrations.