Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből 1. Büdszentmihály története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 11. Nyíregyháza, 1978)

ezért fenyegetvén a quártélyos kóborló némethek, futottunk vala el, de 19* ejusdem ismégh haza szállottunk." "1663. 28. Mártii /márc. 28./ ... Közönséges szenvedésim is mind egy mind más felől sokak valának, de kivált képpen ezek: 1., Hogy a Török, Tatár elől futánk ao. 1663. 8-k austi /1663. aug. 8.-án/ Dobra, honnan Isten gondviseléséből vissza szállánk 22-k ejusdem /ugyanannak a hónapnak 22.-én/" 2. Ismégh elfutánk ezen esztendőben 18-k novembris Dadára Tatár hir előtt, honnan visszajövénk 24. ejusdem" /annak a hónapnak 24.-én/" Az 1663. év november 18.-án ismét futniok kellett Dadára a tatár elől. Onnan november 24-én jöttek vissza. Majd a váradi, egri és több végbeli török jött a Hegyaljáig 1664. február 2.-án, mely alkalommal csak úgy hárult el a veszedelem, hogy a különböző török seregrészek nem tudtak egyesülni. Ezt megakadályozta az időjárás...mert rettenetes fergeteg esett, úgy hogy szemével sem látott az ember, amint maga is vallotta a pogányság, hogy a magyarok papjai jól könyörögtek Istennek. "Sokat azok közUl, kik elfutottak a hegyaljai városokból, 8 hideg pusztította el őket. Dobtól azonban megfordált a váradi pogányság, rész szerint Szent-Hihályon, rész szerint Nánáson háltak, kik iszonyú dúlása prédálást tettek és sok asszonyokat tisztességekben megfertőztek. Engemet pedig feleségestől gyermekestől házamból kikergettek, és azután ládáimat felhasították és minden javaimat házamból kihordták, pincéimet is elprédálták. Bünden ruháját elvették a feleségemnek is, úgy annyira, hogy feleségem hajadonfővel üle"' ' Ilyen volt itt a sorsa azokban az időkben mindenkinek. A legsérelmésebb, hogy a Thököly kuruc26.