Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből 1. Büdszentmihály története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 11. Nyíregyháza, 1978)

szabadságharca alatt a magyartél is szenvednie kellett a népnek. Még inkább igy volt pár "évvel előtte, amikor Erdély területéről betörő kurucok, bujdosók nyugtalanították a környéket. Ugyancsak Rápolthy irja 1675-ről: "...édes gyermekeimmel feleségemmel itt nem lakhattam, mivel a német Praesidium /őrizet/ miatt vég hellyé tette vala és sem a töröktől és sem a kurucoktél való félelem miatt nem volt bátorság és ha valakit kivül kaphattak a városon, vagy levágtak, vagy megh sarcoltattak, vagy megh fosztottak, engem egykor Debrecenben utazván feleségemhez, gyermekeimhez 1675* Jan. 5. megh sarcoltattak a Kuruczok és sok böcstelenséggel illettek, egyik helyből másba húrcolának, kit sok volna megh irnom,az előtt is mégh elvonák 2 ejusdem /£ hónap 2.-án/ 21 forintomat és 20 pénzemet, kit a feleségem táplálására küldék vala Debrecenbe."' '' lüg a török világ tartott és egymást érték a hadjárások, igy ment szinte napról-napra. Hadak, seregek jártak élelmezés nélkül, mert azok az idők még nem teremtették meg a seregek vonatát, trénjét és nem ismerték az élelemutánszállitást. Mindenik mindig azt a területet élte ki, amelyiken éppen mozgott. Méltán panaszolták a hajdúk Wesselényi Ferenc nádornak: "...mindenféle csavargók által folytonosan zaklattatnak, javaiktól megfosztatnak és csaknem utolsó /2B/ pusztulásra juttatnak."' ' Ezekben az időkben 1648-tól gróf Csáky István országbíró a község földesura

. Az örökös zaklatottságban arra is alig volt képes a lakosság, hogy a jobbágyi szolgáltatások megváltásaként fizetendő taxát kiegyenlíthesse. Rendes körülmények között nem lett volna teher, de az adott körülmények között igen nehéz volt előteremtése.Egy 27.