Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Csapó Julianna: A tarpai temetés

nál. Szokták kölcsönkérni és kölcsönadni. A halálhoz készüléshez hozzátartozik az is, hogy e gondos ember már előre kiválasztja és az uavaron őrzi azt a fát, amelyből majd valamelyik családtagjának,vagy magának a fejfája készül. lejfának nem akármilyen iát használnak. Tekintélyesebb ember nagyobb, vastagabb fát tesz félre magénak. Míg a gazdának saját erdeje volt, a fejfa vastagsága az ittmaradóknak is mutatta az eltemetett társadalmi, gazdasági helyzetét. Az utóbbi tíz esztendőben már a temető szövetkezet gondoskodik a fejfának való fáról. Fejfának feltétlenül keményfa kell, tölgyfa, esetleg akácfa. Puhafát sohasem tartalékolnak erre a célra. A kifejezetten személyi halálravaló is elkészül ezeken kívül. Kiválasztják azt a ruhát, amelyet majd haláluk esetén adnak rá. Természetesen nemcsak a felső ruhát, hanem a hozzátartozó alsó ruhákat is. Ezeket gondosan összekötve őrzik. A temetőben a sírhelyet előre meg kell venni.Van olyan eset, hogy az egész család számára egymás mellé vesznek meg sírhelyeket.Láskor csak a férj és feleság számára biztosítják előre. Egy sírhely ára 120-180,- Ft között van. Ha házastársak vásárolják, természetesen a duplája. A sírhelyek árát az szabja meg, hogy a temető melyik részén található. Legdrágább a 180- Ft-os, ez a temető legszebb, legdombosabb részét képezi. Az árak fokozatos csökkenése a felszín fokozatos síkságával arányos. A halálravaló csomagban a következők vannak: Idősebb férfiaknál: gyolcs vagy vászon ing, fekete pruszlik /mellény/, ujjas /kabát/, fehér lábravaló, nadrág, fekete zokni és állfelkötő szalag. Ez az első világháború utáni állapot, mert korábban bőgatya és széles ujjú vászoning volt. Fiatal férfiakat ugyanúgy öltöztetik, de nekik és a