Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Gál Balázs: Szülőfalum, Tákos

Hozzáértő kezek "vetik". Igen, vetik, mert a vályog kéezítéeének íolyamatát vetésne* nevezik. Ezt forrna segitségével csinálták.A iBluban három "vályogvető gödör" volt "megnyitva". A vályog anyaga pelyváe-ezalmas sár volt. A ház fedele nádból volt. A nádíeaelek Készítésinek igazi mesterei a "nádkötők" voltak. /A nádkötők mestersége ie kihalófélben van már. ügy-kettő van belőlük. A müemlékjellegŰ épületek fedésén dolgoznak./ A következő szakaszban már kőalapot építettek a ház alá, e erre került rá a vélyogialázat. A tetejét néodal fedték be, de már megjelent a cserép is. A házak alaprajzi elrendezése mindhárom esetben közel megegyező. Ismerünk tornácos és tornác rálküli kialakítású kat. Az első helyiság, amelyikbe legelőször belépünk minaig a pitvar. Ebből nyílik a konyha és a szobák. Legelterjedtebb forma a pitvaros,konyhás, "alsó és fele' házas" kialakítás. Az utca felől lévő szobát felső háznak, vagy tisztaszobának nevezték. Itt rövid ideig tartózkodtak, vagy csak a vendégeket vitték be ide. legtöbbször ez lett a fiatalpár szobája. /Ezt a részt "felső véginek" is nevezték./ Az "alsó végi", vagy az "alsó ház" a lakórész volt. Kímélve a tiszta szobát, itt laktak. Később az idős házaspár, a szülők laktak benne. A pitvar és a konyha a kettő közé ékelődött. Egyszerűbb alaprajzi kialakítás a szoba-konyha-pitvaros. A szegényebb rétegeknek csak szoba-konyhára futotta. A népi építészet területén meg kell említeni a gazdasági épületeket ís. A legnagyobbakkal kezdem a sort. A csűr

ben tartották a földművelés eszközeit: az ekét, boronát, vetőgépet. A szekér, talyiga, s a saroglya is itt kapott helyett. Szalmát, szénát is tároltak benne. Meredek tetőzetét náddal, vagy szalmával fedték le. Két nagykapu nyílt rajta a szembenlévő oldalakon. A csűr tetőszerkezetét