Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Gál Balázs: Szülőfalum, Tákos

vályogfal, illetve kívülről deszkával borított gerendaváz tartja. Utóbbi kialakítása palánkkeritéshez hasonló. A csűr után a juhakol a legnagyobb épület. Ebből csak egy-kettő volt a faluban, a nagyobb gazdaságokban, de mint népi építészeti emléket meg kell említenem. A nevében is benne van, hogy a juhok tartózkodási helye. A juhászok éjszakára ide zárták be a nyájat. A tehénistéllóknak egy fajtáját már ismertettem. A többiek csak annyiban különbőznek tőle, hogy kisebbek. A benne tartott jószágok száma határozta meg ezek nagyságát. Igy az istállók nagyságából következtetni tudunk a portán folyó gazdasági élet mértékeire. A szénaledobó nyílás mindegyiknél megtalálható. A disznóólat vályogból, vagy deszkából építették. A tyúkól is hasonlóan készült. Az "abora" /szénatároló/ helyi, beregi specialistáB. Toronyszerű szénatárolót jelent ez a szó. Tetejét csak ideiglenesen rögzítik a négy tartóoszlophoz. Az oszlopokba lyukat fúrtak különböző magasságokba. A lyukakban vaskos faszegek tartják a tetőt. Ahogy fogy a széna, úgy eresztik lejjebb-lejjebb a tetőt. A beregiek a szénát nemcsak saját jószágaik számára gyűjtötték, hanem eladásra is. A nyíri gazdák szívesen jártak ide jóillatu szénáért. E vidék, s egyben Tákos másik néprajzi emléke, sajátossága a "tőkés kapu", mely a kerítéssel együtt az udvarhoz feltétlenül hozzá tartozik. E kapu egy leásott, nagy átmérőjű fatönkön nyugszik. Felső sarkán, tehát csak egy helyen van rögzítve a tönkhöz. A fatönkből ered a "tőkés kapu" elnevezés. /Ritkább lécezését egy erősebb fakeret fogja körül, rögzíti. A kapu vízszintes, szára vastag fa. Ezen lyukat fúrtak, ami a tőkén való elfordulást lehetővé teszi. E fa másik végét egy ágasba vert kampósszeg tartja. A ritka lécezést legtöbbször hajlékony fűzfa, "veres gyűrű" és "varjufa" vesszejével fonták be.