Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Gál Balázs: Szülőfalum, Tákos

náddal fedték be.Legmagasabb pontján gólyafászek ül. Egy az utolsók közül. Tavasszal azonban mindig megjön az "ismerős" gólyapár,Az ól falába több "vakablakot" is vágtak. Ebbe esténként a lámpát tették bele. Az istálló oldalának "támaszkodik" a disznóól. CEak egy oldalról nyitott, tetejét szalma fedi.Az udvar épületei után rátérek a használatosabb lakóépületekre. Aszerint, hogy hogyan és miből építették,a lakóháztípusok három "korszakát" különböztethetjük meg. A legelső ilyen jellegű építészet a vázas rendszerű,fonott pacsit /patics/ házak építése volt. Az épületet nagy talpgerendákra építették /innen a "talpas ház" elnevezés./ A talpgerendákba függőleges oszlopokat állítottak. Az oszlopok tetejét vízszintes áthidaló gerendák fogják Össze. Az oszlopok közé még kisebb keresztmetszetű gömbfákat erősítenek. A falat hajlékony vesszőből - mint a kosarat - fonják, s pelyvásszalmás sárral "csapkodták be", amit később elsimítottak. A Bárvakolatra jött a többBZöri meszelés. A sárhabarcsba tett ezalma, vagy "törek" /pelyva/ a megrepedezéstől, a meszelés a leázástől védte meg a vakolatot. Tetejét szalmával, náddal, zsúppal fedték. /A zBiip nem más, mint kévékbe kötött szalma. Aratáskor a "szérűre" a gabonaféléket kévébe kötve hordták be a határból. Otthon a "cséphadaróval" kiverték a szemet a kalászból,és a megmaradt,kévébe kötött szalma volt e zsup. Ezt a tetőfedésnél használták fel./ A házak - mint minden parasztház - földpadlósak voltak. Az agyagos földet ledöngölték, lemázolták, és kész volt a "padló". Ezek a pacsitfalú épületek sokáig tartottak. Példa rá a református templomunk, amely már több, mint kétszáz éve "állja a sarat". Az építészet fejlődésének második szakaszában megmaradt még a gerendaváz, de a "kitöltő elem" már nem fonott pacsitfal, hanem a vályogfalazat. A vályog már falazóelem.