Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)
Gál Balázs: Szülőfalum, Tákos
pze fekorongon foglal helyet, A durva szöszt a gereben tüskés részéhez csapták,majd meghúzták. A vasfogak között ottmaradt a durvája. A folyamatot mindig addig kell ismételni amig a szösz finom,fonásra alkalmas nem lesz.Ezt már taointásból tudta a hozzáértő gazdaasszony.A gerebenen megmaradt durva szösz,a csepü. /A csepüt is megfonták, ebből pokrócot csináltak./ A meggerebenezett szöszt először hurka va stagságra összecsavarták, ás olyan volt, mint a fonott kalács.Szinéből, vagyis a legjobb szöszből pamutot és vékony fonalat fontak. A vékony fonalból szőtték a ruhának, a kendőnek, lepedőnek való vásznat, A pamutnak szánt fonalat később befestették, és a szőttes készítésénél és rojtkötésnél használták fel. -« fonás guzsaly és orsó segítségével történt.A guzsalynak három féle változata terjedt el. A kerekes guzsaly, vagy rokka ás a talpas guzsaly az ismertebbek. Volt azonban egy olyan változata, amikor az esztergályozott guzsalyszár egy kisszék ülőkéjébe volt beeresztve. A guzsalyokat kerékgyártó mesteremberek, illetve faesztergályosok készítették. Szokás volt azonban, hogy a fiu díszesen faragott guzsalytalpat ajándékozott a szive választottjának, olyat, amelyiket saját maga készített.Ezt azonban munkára nem fogták be, ez emléktárgy volt. Ez is bizonyítéka, hogy milyen széles körben ismert volt ezeknek az eszközöknek a készítési módja. A fonalbt az orsóra tekerték rá. Az orsóknak is sokféle kialakítását, forrráját ismerjük. A fonásban legelső mozzanat, hogy a guzsalyra rákötik a, szöszt, bz egy szalag segítségével történt. Szokás volt, bogy 3 lányok piros, az asszonyok kék pántlikéval kötötték oda a szöszt.A fonást hasonlóan a dörzsöléshez, vagy a tengeri töréshez kalákában végeztek, vagy egy megbeszélt helyen összegyűltek a fonóba.A szüleink által oly sokat emlegetett
