Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Gál Balázs: Szülőfalum, Tákos

hangoztatta a nem éppen kellemes hangját. A súlyos beteg legtöbb esetben meghalt. A kuvikra ráragadt a "halálmadár" név. Ezután, ahol a kuvik megjelent, erre gondoltak, hogy biztosan "megérezte", hogy meg fog halni a háznál valaki, azért repült az ablakra. Ebből aztán az következett, hogy a kuvik nem volt valami szeretett madár a lakóterületen. Ha a kutya vonított, arra is azt mondták, hogy meghal valaki, mert az állat megérezte. Voltak időjárással kapcsolatos hiedelmek is. A következők ilyenek: Úgy tartották,hogyha karácsony második napján meglátni a fa árnyékát, akkor kedvező időjárás, bő termés lesz. Ha Kedárd napján esik az eső, akkor negyven napig fog egyfolytában esni. Ha február elején a medve kijön a barlangjából és meglátja az árnyékát /jó idő van/,akkor visszabújik ée.hosszú tél lesz. Ez a pár példa, úgy hiszem,elegendő a paraszti hiedelemvilág szemléltetésére, babonás gondolkodásuk bemutatáséra. KenderfeldolgozáB A kender fontoe ipari növény, jelentőségét azt hiEzem me sem lehet eléggé hangsúlyozni. El tudjuk képzelni, hogy milyen nagy ezerepét játszott az emberek életében régen is. Szinte nélkülözhetetlen volt egy kisparaszti gazdaságban, meg minden családban - mondhatnám így is. Hiszen kenderből szőtték a felsőruházat egyes darabjsit, így például az inget, a bőszáru gatyát és a kantust, továbbá pokrócokat, kendőket, abroszokat, falvédőket, ágytakarót, nyújtófatartót, halotti kendőket Btb. A szövés-fonás mestersége is bizonyítja, a parasztok önellátó életmódra törekedtek.