Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Gál Balázs: Szülőfalum, Tákos

gá egyénbe "nient bele". Rendszerint ezt a lányára hagyta a boszorka. A szülők nem ok nélkül 5vták gyermekeiket tőlük, figyelmeztették arra, hogy messze kerüljék el a boszorkányoknak gyanúsított embert. A hiedelem szerint az is megronthatja a kisgyermeket, akinek összenőtt szemöldöke van. "Megverték a szemükkel", mondták.Ilyenkor a gyerek nyűgös volt.ringatásra sem hagyta abba a sírás-rívást. Ekkor "szenes vizet" készítettek. A seprűből öt cirokezálet téptek ki.Ezt égették el. Égetés közben fokozatosan szórták a hamut a pohár vízbe. À szenes vizből a bölcső négy sarkához öntötték és a kisgyermekkel is itatták meg. Ettől-e, vagy mástól, de a pici elhallgatott. A soron következő példák is a falusi ember hiedelemvilágát, babonaságát igyekeznek alátámasztani. Éjszakára a seprűt megfordítva az ajtóhoz támasztották azért, hogy a "rossz lelkek", szellemek be ne mehessenek a házba. Este a sarokba sepert szemetet nem vitték ki, véltek, hogy ezzel a cserenceét is kiviszik a házból. Ha vendég jött e házba, leültették, nehogy "elvigye" az álmukat. Ugy tartották, hogyha Újév napján sütőtököt esznek, akkor egész évben nem fogy ki a házból a pénz. A fecske szeretett az istállóban fészket rakni a gerenda mellé.A gazda nem verte le a fecskefészket, mert attól tartott, hogy a tehene véres tejet fog majd adni. Megtörtént olysn ie, hogy halottat máshonnan hozták haza. Ilyenkor mindig harangoztak eléje, míg be nem árt a faluba, nehogy a jég elverje a határt. Ahol súlyos beteg volt,csak ott maradtak fenn sokáig. A kuvik, mint éjjeli madár a kivilágított ablakra ment, és