Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Makay Béla: Ősi halászmódszerek a Túr mentén

Itató: A Tur mentén a sekély, lankás vízszél, ahová a legelésző csordát, gulyát lehajtották itatni. Jégkocogtatás: Lékről halászatnál fejsze fokával ütögetik, kocogtatják a jeget, a háló felé zavarják a halat. Kanális: Mesterségesen vájt kisebb csatorna, enyhe parttal. Nagyobb csatornákba vezetik a vizet. Kaparász: Bokrászhálóhoz hasonló, félköralakú háló. Áradáskor, zavaros vizeken part mentén használták, kifelé húzogatva. Kaszáló: Füves rét.Kaszálás alá hagyják a füvet. A második kaszálását: az apró, rövid füvet sarjúnak hívják. Katucsok: A háló négy sarkán lévő hurkok, melyeket a kávák végeire erősítenek. Kavicsvilla: Négyágú,tompahegyu erős villa, melyet fő_ leg útőrök kavics rakodásra használtak. Ezt kiegyenesítették, ágainak visszáját lereszelték, hosszú rudat, nyelet tettek bele, és kész volt a szigony, amellyel a halakat szigonyozták. Kámzsa: Partról vízbe ereszthető, négy káván függő háló. Káva: Kiflialakban meghajlított vékony rud, melyek a hálót feszítik ki. Kámzsánál, kaparásznál, bokrászhálónál alkalmazzák. Kenderáztatás: Valamikor a falusi kertekben termesztett kendert feldolgozás előtt kb. két hétig folyókban, nagyobb vizekben áztatták. E folyamat alatt nagy mennyiségű fonal oldódott ki, amely elbódította, megülte a . halakat. 149. 149.