Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Makay Béla: Ősi halászmódszerek a Túr mentén

Fáskocár,Kasita: Fűzfavesszőből font kisebb, nagyobb főles kosár. Fát hordtak vele, va^y tároltak benne a spór alatt. -Nagyobb formáját az istállóban is használták törek, pelyva behordására. Sőt, zavaros vizű patakokban halásztak is vele, a vízben húzva. Fogófák: Ernelóháló húzókötélre kötött, 5-6 darab ujjnyi vastagságú, ceruzahosszuaágu fák, amelyek a húzást megkönnyítik. Gátőr: Folyók mentén lakó vízőrök. A halászok jó cimborái, ismerik a haljárást, a jó lehetőségeket. Halfeszek: Mély gödrök, bokrok alja, ahová a halak szívesen elfeküdnek, megbújnál:. Sok ilyftn van a Túron. Halfogótü: Ceruzahosszúságú, ujjnyi vastag tű, végén 1,5 - 2 m hosszú zsineg. Kánzsázáskor nagyobb halak kopoltyújaba húzzák,ezzel veszik ki. Hálóöböl: Mindegyik hálónak van bő közepe, amelybe a halak gyűlnek. Hinár, vizitök, súlyom: vízben, víz színén lebegő sűrű növényzet. Lassú folyású vizek "betegsége". Hurkászás: Cérnavékony drótból készített hurok,hoszszú rúdon. Főleg csukát fogtak vele. Huzókötél: Kámzsánál, illetve eraelőhálónál használják. Ezzel huzza, illetve ereszti le a halász a hálót a partról. Ideg, fóideg: LékJ3álón,bokrászóhálón van. Vékony, érzékenyen kifeszített fonalak, felvezetve a hálóöbléből, vagy kávétól káváig. Jelzik a hálóba került halót.