Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

tehető tehát, hogy a magukkal hozott e hangot őrizték meg» Ma már azonban következetlenek e hang használatában, s nemcsak azokban a szavakban használják, amelyben az egyes nyelvjárásokban is ál, nem is mindig ott, ahol az az egyes nyelvjárásokban megvan. Ez nyilván az elszigeteltság következménye. A rövid időtartamú magánhangzó helyett hosszút használnak i Hosszá ó, ő-t használnak o,ö helyett azokban a szavakban, amelyekben nem ejtik az l-t. így pl.t vét 'volt', nyóo »nyolc*, szóga 'szolga', dógozni 'dolgozni'.

ócsób »olcsóbb», hód »hold/föld/», fő

dozni »foltozni», gyócs »gyolcs»; vőgy »völgy», főd »föld», őtűzni »öltözni», gyumőcs »gyümölcs». Mindkét Jelenséget az egész megye területén tapasztalhatjuk. A Jelenség magyarázatára vonatkozóan többféle állásfoglalást ismerünk. Deme állítása szerint az 1 előtti hang megnyúlásakor az _1 nem maradhatott meg a szóban, mert a nyújtóhatás sokkal fiatalabb,mint ahogy az 1 kieséséről tudunk. A nyúlás okát az 1 hangtani természetében látja /vö.x i. m. 227/. Bár a mássalhangzók vizsgálata nem tartozik a dolgozatunk témakörébe, mégis megemlítjük, hogy a hosszú időtartamú mássalhangzó helyett rendszerint rövidet ejtenek, fiz a Jelenség, vagyis a hang időtartamának megrövidítése esetenként a magánhangzók használatára is Jel* lemző. így pl. i hslyett it birok »birok», égre nyiló 'égre nyiló', vizel teli »vízzel tele', szívesen 'szívesen'

t ú helyett jit bábura 'háború', bújni »bújni'

j fi helyett üt gyülis 'gyűlés', gvürü 'gyfirfi'. 96.