Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

zonytalanok a nyelvtani szabályok használatában,mert túljutottak a kétnyelvűségen. Ugyanakkor nem anyanyelvi fokú ismerőjeként hallottuk és írtuk át a szövegeket. Az esetleges hibákat az e nyelvjárást beszélők is észlelhetik,de a szakember föltétlenül.

E miatt előre elnézést kérünk.Mentségünkre szolgáljon, hogy olyan beszélt nyelvet igyekszünk átmenteni a jövő számára, amiből nyomtatásban csak a föntebb említett munkák valamelyikében láthatunk részleteket. Közismert,hogy a nyíregyházi nyelvjárás nem írott nyelv. Az átírás jelrendszere /sőt ennek nyomdai megoldása/ külön gondot jelent. Mégis nagy igyekezettel, a legjobb tudásunkkal tárjuk a kedves olvasó elé ilyen mennyiségben és formában a legkisebb szlovák /szláv/ eredetű etnikai csoport mai élő nyelvét. Mielőtt azonban rátérnénk a szövegek bemutatására, vessünk egy pillantást a szlovák irodalmi nyelv kialakulása és a nyíregyházi nyelvjárás kapcsolatára. A történelmi Magyarország szlovákok lakta területein nem voltak gazdasági, politikai,művelődési központok. Ennek egyenes következménye:a nyelvjárások sokfélesége, az egységes irodalmi nyelv hiánya hazánk szlovák nyelvszigetein. Az A.Seraolak es Ľ. Stur munkásságát jelző időszakban - a 18. század végétől a múlt század közepéig - megteremtődött a szlovák irodalmi nyelv. A protestáns szlovákok, ennek ellenére, tovább használják az egyházi szolgáltatásoknál a cseh "biblictiná"-t. Ez a nyelvezet még napjainkban sem tűnt el teljesen a szlovák evangélikus liturgiából. Az idős tirpákok ugyancsak ismerik: részben az egyesek által még forgatott un. Králicei bibliából és a Xranosclusből, részben e4.