Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)
gyéb cseh nyelvű /gyakran gót betűs/ imakönyvekből. Az uj szlovák irodalmi nyelv hangtana, nyelvtana teljes egészében a középszlovák nyelvra támaszkodik.Az Alföldre települt szlovákok zöme még a Bernolák előtti cseh nyelvet is jol ismerhette, de az un. "bemolascsina" /a Bernolák-féle nyugatszlovák nyelv/ és a n sturovscsina" /a Stu'rféle középszlovák koiné/ az uj hazában érintetlenül hagyta okét.Addigra ugyanis régen áttelepültek az ősök. Gondoljunk csak arra, hogy Békéscsabán már 1718-ban nagy számban telepedtek meg fölvidéki származású, evangélikus szlovák jobbágy ok, Mező berény ujratelepülése pedig 1723-ban történt meg. Nyíregyházára 1753-ban települt át Békésből az első hullám. Ugyanakkor A.Bernolák 1762-ben, Ľ.Stur pedig 1815-ben született! Tehát a hazai szlovákság elődeinek többsége viszonylag korán elhagyta azt a nyelvi közösséget, amely alapja lett az uj irodalmi nyelvnek. Egyúttal azonban magukkal hozták a Bernolák és Stur előtti kor népi nyelvét, ami viszont teljesen más körülmények közt élt tovább,és legföljebb az egyházi cseh nyelv volt éltető forrása« A magyar nyelvi közeg hatása,az egyes nyelvjárások további differenciálódása, valamint /a nyíregyházi nyelvjárás esetében elsősorban/ más és későbbi szlovák csoportok beolvadása,kölcsönzése folytán kialakult alföldi dialektusok nem vehettek részt az anyaetnikum dinamikus nyelvi váltosásaiban. így a nyíregyházi /tirpák/ nyelvjárás is annyiban szlovák,hogy ugyanabból a talajból nőtt ki, mint a mai "slovenčina" /«szlovák nyelv/,de mégsem azonos vele, mert fejlődésük utjai különbözőek: az előbbi csak beszélt változata a kétszáz éve még közös nyelvnek,az utóbbi viszont kifinomult beszélt és írott nyelve, normatívája a szlovákságnak. 5.
