Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

volvert és agyonltttte a zsidófiút. Hazament. Akkor azt kérdezte az apJátul: - Apa! Mit érdemel az az ember, aki a másikat agyonlüvi? Ferenc Józsi azt mondta, hogy: ( - Fi

Jam! Halálér halál! • Nahát - azt mondja -, én megöltem Rócsikot! - Hogyan? - Hát így és így bántam vele! - Minden hiábavaló, eridj, sajnos eridj! Mán mégis, azér nem kelletett vóna meglŰni. De mán ha meglütted,nem tudok mit tenni.Szavamat nem másítom meg,hát legyen úgy majd, ahogy Jön a sors! Dehát Ferenc Józsi elhivatta mindján Rócsikot, az öreget. £0 megtárgyalták együtt, hogy hát na mán mégis, hogy király fiJa, hát ne öljék fejbe, hanem valahogy másképpen csinálják meg. Akkor azt mondta Bócsik: - Nem baj! Add át a fijadat nekem, minden el lesz intézve! Hát Robiknak vót nagyon sok szobája,és egy utolsó kis szobába bezárta.És, naponta csak eccer adott neki enni,hogy éhtül lehervad és elpusztul magátul a fiju.Eztet a személyzet nem tudta! Ott is vót szakácsnő meg mindenféle elég, de senki nem tudta.Majd eccer a Rócsik-család elment egy olyan vendégségre,ahová éppen nekik nagyon muszáj vót elmenni«Mikor elmentek,akkor maga maradt otthon a szobáján meg a szakácsné. A szobajánnak a szeretője elment oda. Hát, mint két szerelmes,beszélgettek ott. Dehát a fijunak az vót a kívánsága, hogy szeretné meglátni a drága kincses szobákat, most nine

sennek itthun. - Jó, gyere, osztán megnézünk mindent, bemutogatom az összes szobákat! ' 62.