Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

ben állott. Családnevük a szlovák Stanislav keresztnév lerövidített becéző formájából alakult vezetéknévvé,A régebbi összeírásokban sokszor Stankoviech név alatt szerepelnek. Eredetileg a Gömör megyei Čierna Lehotárél kerültek le az Alföldre, először Szarvasra, majd 1954-ben Nyíregyházára. A hagyomány szerint nsgyon ügyes ácsok voltak,az első földházakat, szükség-hajlékokat velük készíttették a Békés megyei gazdák. Eredeti lakóhelyük: a gömöri Čierna Lehota, /magy. F

e

kete Lehota/ arról volt nevezetes,hogy az itteni határban - akárcsak Breznón - csaknem minden gazdának volt a bokortanyák intézményéhez hasonló, a téli állattartás céljaira épített külön "szállása" /szlovákul: "láza"/. Ezek is csoportos formában helyezkedtek eljkezdetben csak az állattartás céljait szolgálták, később azonban a mezőgazdasági termelés Uzemhelyévé változtak át. Ilyen archaikus láz

ok /szállások/ még ma is láthatók Čierna Lehotán. 57. A tirpák családnevek sorában külön kell megemlékeznünk a Tomasovszkycsalád nevéről. Ez a családnév igen elterjedt v"

1

1 nemcsak ma, de a múltban is. Eredetét a Lučenec /Losonc/ melletti Tomasovce /magy. Tamásfalva/ községtől veszi. Első pillantásra nem is gondolnánk arra, hogy ez a kis szlovák falucska a 18. század során hány szlovák családdal szaporította az alföldi, főleg a békési és bácskai szlovák telepeket. E családok jórésze szabad költözködési joggal, egy másik része azonban csak titokban, inkább szökés formájában távozott lakóhelyéről. A tomasovcei evangélikus egyház anyakönyvi bejegyzéseiből kiderül,hogy ez a migráció hosszú évtizedeken át tartott. Kezdete a csabai telepítési akcióval indult és tartott a 18. század végéig. Vannak, akik továbbviszik hazai nevüket, így a Nyíregyházára érkező tomasovcei családokból az 163,