Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)
vák falucska, szinte ontotta magából a rajokat. Tudjuk, hogy a 19. század folyamán csaknem minden évben átjött innen 3-4 szolgalegény, vagy cselédlány. /Hem jöttek egészen idegen helyre, hiszen a korábbi rajokbői voltak itt ismerőseik, rokonaik. Sokszor ezekhez álltak be szolgálni, amig 'meg nem ismerkedtek a helyzettel. /Az ilyen jövevény szolgák vagy cselédlányok, a többévi szolgálat után sokszor beházasodtak a hasonló rendű és rangu családokhoz. Ebből rekrutálódtak a város körüli szőlők lakosai. A hagyomány szerint a Racskó-család is egy ilyen vagyonosabb gazdacsalád volt, aki patronálta volt földijeit. A jóravaló és rátermett lányokat még ki is házasították. A Racskó-család tagjai igen jelentős szerepet játszottak az evang. egyházi iskolák szervezésében is. 49. A mai Skolnyik-családnak régebben kettős neve volt, sokan csak Válykó, vagy V a lykovec néven ismerték őket.Ez a második név árulta el korábbi származáshelyüket. A család eredetileg a nógrádi Valkovo községből indult, s 1717-ben már Csabára ért. Innen a legidősebb házas fiu Szarvasra, s onnan Nyíregyházára költözött. Itt az 1754. évi összeírásban a Csabai utcában Skolnyik György néven, 1759-ben pedig Valykovec György néven szerepel. Az egyik név a származáshelyet a másik pedig a foglalkozást jelenti. 50. A Békésből érkező Súlyán-családról tudjuk, hogy kezdettől fogva vezető szerepet játszottak. Egyik ősük szegénysorsu szolgalegényként indult útnak a Nógrád megyei Súlya községből. Rövid, néhányéves csabai és szarvasi tartózkodás Után - mint ügyes, kupeckodő, vásárjárő ember - némi vagyont szerzett magának. Népes családja volt, fiainak nem tudott jobbágytelket kiszorítani, ezért azokat Nyíregyházára irányította. Az apa ottmaradt.Az át165.
