Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)
szarvasi származású Jobbágygazdák és zsellérek a Saarvas utcában, a csabaiak a Csabai utcában kaptak telket és ház helyet. A szlovák áttelepítési hivatalok méltányolták a nyíregyháziak kívánalmát és közös megegyezéssel a lévai járásban a következő Garam-menti községekbe telepitette le őket: Levice, Horná és Colná s ec, Kálna, Káinica, Lok, Marusová.Jur pri Hrone, Tekovské Luzany, Novy, Tekov,Hontianske Vrbice stb. Ezekről az egykor elég népes magyar falvakról el kell mondanunk azt, hogy itt a 19.század második felében igen káros egy-gyermekrendszer vált éltalánossá.Ennek következtében az utolsó 100 év során, - de különösen a jelen század elején e falvak lakossága alaposan lecsökkent. Ezen a komoly társadalmi bajon a csehszlovák hatóságok is segíteni akartak. Ezért igen kapóra jött a nagylétazámu tirpák családok kérelme. A legnépesebb családokat éppen ezekbe az egykéé falvakba telepitették le.Ezzel az intézkedéssel az áttelepített tirpák családok ' szármszás-tudata * továbbra is megőrződött, - amiről már tudjuk, hogy az etnikai csopct-tudatnak egyik igen fontos kritériuma. Az egy tömbbe telepitett tirpák gazda-családok magukkal vitték a korábbi "tirpák" népnevüket la. A visszamaradt magyar lakosság szerint a Garam-menti falvakban " uj arcok eltérő népi kultúra ég erkölcs jelent meg" . Feltűnően könnyű homoki kocáikat hoztak magukkal az átköltözködő tirpákok.Ha már nem is jártak "viseletben", da minden számottevő gazda csizmában járt,csizmanadrágot viselt, hozzá lajbi t hordott. Tánc közben szilajabbal mozogtak, a cifrásott csárdást tenyér-csattogtatással színezték. Dalaik elnyújtott dallamnak voltak és egész más életformáról beszéltek. Rögtönzött mulatságaikat "burásának" nevezték. A tirpák asszonyok as addig fa126.
