Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

hérre meszelt házfalakat színesre festették. Sokféle mintákkal is díszítették. A fehér, puritán kálvinista falu, a tirpákok jöttével egyszerre kiszínesedett. A bokortanyákról idesereglett uj népi elem mozgásba hozta a kihalásra itélt egyke

s falvakat. Kezdetben a tirpák családok éveken át megtartották korábbi szokásaikat és hagyományaikat. Kimondhatjuk róluk, hogy az alsó Garam-mentére telepitett gazdacsaládok szorgalmukkal és munkájukkal elismerést vivtak ki az itteni magyar őslakosság körében is. Mind a termelőszövetkezetekben, mind a gyárakban megálltak a helyüket. Egyik legfőbb érdemük még az, hogy a Garam-mentén ma már nem ismerik az egyke-rendszert. 3. Migrációs és családtörténeti adatok Az alábbiakban olyan adatok közzétételéről van sző, melyek tartalmuknál tovább erősitik a tirpák etnikai népcsoport sajátos és szomszédaitői eltérő életútját. Kiindulásunkhoz Károlyi Ferencnek Petrikovics János kezébe adott pátens levelét vesszük, melynek szövegezésénél az "impopulétor" is jelen volt. A pátens levélben igért kedvezmények szabadon költözködő jobbágyok számára szóltak.A Békés megyéből érkezők kétségtelenül rendelkeztek ezekkel a jogokkal, ezt Fügedl Erik is hangsúlyozza. Petrikovics János toborzása után a szarvasi jobbágygazdák már 1753 őszén jelezték Károlyi Ferencnek, hogy Szarvason mindenüket eladták, s bár a telet még sokan Szarvason akarták kihúzni,a költözésre utrakészek voltak* Egyben tudatták a grőffal, hogy Nyíregyházára becsületes, szabad jobbágyokként akarnak érkezni - nem mint szökevények. Ugyanilyen kérelemmel fordultak Békés negye alispánjához 127.