Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

szági zsidő lókupecek is. Ezek főleg a sárga szinti, fiatal lovakat keresték és szállították észak felé. A nyíregyházi tirpák gszdáknak jó hire volt a Kassa melletti Kaasaujfalu hentes-kupecei között is. Mint tudvalévő, a 19. század második felében ezek a kassaujfalusi "hentes-kupecek" a hiressé vált "

kassai sonka

"-hoz és a "csécsi szalonná"-hoz való hus- és zsíranyagot as itt /kukoricán, darán és korpán/ hizlalt mangalicából teremtették elő. A nemrégen lebontott Búza téri "

Bundi kocsma

" vendégszobái a vásár előtti napokon mindig megteltek ezekkel a szlovák hentes-kupecokkal. A hentes-kupecok véleménye szerint a nyíregyházi tirpák gazdák mangalicái igen edzett, SZÍVÓS és jó husu sertések voltak. Folytathatnánk a hasonló jelenségek további ismertetését,erre azonban e rövidre szabott beszámoló nem ad alkalmat. Igen tanulságos volna például a tirpák családok caaládi és közösségi, színes szokásaival, babonás hiedelemvilágával is megismerkedni. Ezek természetszerűleg a mai társadalmi és gazdasági struktúra változása következtében - mint szükségtelen elemek, - már nagyobbrészt kihaltak, h°iyďket a mai, haladó világszemlélet elemei foglalták el. • ' 2. A "tirpák" népnév és öntudat kialakulásáról A több mint 200 éves fejlődésfolyamat során az itteni szlovák telepes-családok egymás után több gazdasági és társadalmi formáción mentek keresztül. Tudjuk, hogy a kolonizáciőjuk folyamata sem volt teljesen egy

f

or ma.

Vol

tak, akik még a feudalizmus évszázadában vertek itt gyökeret, - de voltak, akik csak a kapitalizmus évtizedeiben érkeztek Nyíregyházára. A legutolsó ilyen rajok az I. világhá122. \