Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

ború éveiben illeszkedtek be a város társadalmába. A korábban érkező, - békésmegyei származású gazdacsaládok, hamarabb aklimatizálódtek a szabolcsi környezetbe. Közülök már az érkezés idejében igen sokan kétnyelvűek voltak. Később érkező /főleg a környező szőlőkbe és pázsitokra települő/ családok csak itt váltak kátnyelvüekké.Ez az átmenet olylror két nemzedéken át tartott. Ezt áz eltérő, belső nyelvállapotot igen szemléletesen ilusztrálja a "trpák-tirpák" etnikai csoportnév keletkezése és további alakulása. A tirpák népcsoport az utolsó évtizedek során már átment a szlovák-magyar nyelv cseréjén.így a tirpák népnév ma már nem jelöli csak a szlovák etnikum lakosságot, hanem nyelvében és érzületében magyarrá vált 'szlovák eredetű' polgárokat is. Ezt a jelentéseltolódást ugy a magyar néprajz-,nyelv- és történettudomány isjszankcionálta és ilyen értelemben használja. Ez az akulturáciŐ8 s részben asszimilációval is egybekötött integrációs folyamat a múlt század közepén kezdődött,

s a magyar nyelvű népiskolák általánossá válásával tovább folytatódott. A városi lakosság nyelvcseréje már a századforduló éveiben végbement. A tanyákra kihúzódó lakosság még egy jő ideig kitartott korábbi anyanyelve mellett. A Békés megyéből Hyiregyházára átköltöző szlovák telepesek nyelve és kultúrája a 18. század második felében nagyjában azonos volt a többi Alföldre telepedő szlovák népszigetek erősen szlovák-palócos műveltségével. A 19* a század elejétől kezdve ezt a kultúrát átszövik és szli» nézik egyénenként beszivárgó gömöri, abauji, sárósi és északzempléni szlovák, rutén-ukrán rajok is. Ebben a magyarsággal körülvett szabolcsi térségben sajátságos történeti képződménykánt formálódik ki a helyi tirpákság sajátos etnikai arculata. 123.