Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)
19. ás a 20. század fordulóján, - itt ie inkább csak a városi lakosságnál találtunk példát. A határbeli tanyákon élő földműves szlovák-tirpákok csaknem a felszabadulásig élték a maguk zart életét. Tudjuk, hogy a különböző etnikai csoportoknak tér-ée időbeli kialakulásához a fenti kritériumokon kivUl még számos kedvező természetföldrajzi, gszdasági ás politikai tényezőkre, bölcs vezetőkre, irányitó szervezőkre is van szüksége. Nyíregyháza esetében ez a kedvező légkör és az emiitett feltételek, - ha nem is egészen zavartalanul, de csaknem a letelepedés első éveitől kezdődően viszonylag biztosítva voltak. A gróf Károlyi Ferenc által felkínált, nagyon gyér népességű nagycserkesz!, nyiregyházi és simái "puszták" földrajzilag igen előnyös helyen, a megye központjában, kereskedelmi és forgalmi szempontból is jelentős útkereszteződés vonalában feküdtek. A békésmegyei jobbágygazdák bölcs előrelátásának kell tehát tekinteni azt a tényt, hogy amikor az állandó letelepedés színhelyéről kellett véglegesen d Unttal., Nagycserkesz helyett inkább a vizben bőségesebb Nyíregyházát választották lakóhelyül. Ezzel a játermő szállásföldek sorsát döntötték el. A városkörüli "pázsitokon" könnyebb volt az állattartáa gondja ia az első években. A gazdasági tényezők soréoan igen pozitiven kell értékelnünk a Károlyi Ferenc által nyújtott kedvezményeket is. A békésmegyei szabadköltözkodási joggal bíró jobbágygazdákat a gróffal kötött szerződés értelmében csupán évi 1 aranyforint fizetésére kötelezték. A jobbágyi kötelezettségeknek efajta gyakorlata ismert volt Nógrád megyének szlovák telepesekkel "megszállott" falvaiban is. /Diósjenő, Kalló, Kazár, V e rebély, Pásztó, Szendehely, Szé114.
