Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

említeni a maival.Az épületek fala nedves, nyírkos, düledező. A három birtokot főleg bérlők használták. Mivel nem a saját tulajdonuk volt, nem tartották szükségesnek az épületek karbantartását. A fiatalok szórakozására nem nyílt lehetőség. Egyetlen szórakozás volt nyáridőben a dohánypajták és az istállók között citera, vagy egy szál hegedű zenéje mellett az "Urgebál" /azért nevezték így, mert a gyepen táncoltak/. A tanya élete egyhangú volt.Ezt az egyhangúságot a háborús hirek zavarták meg.Minél jobban merült bele országunk Hitler rablóháborújába,annál keservesebb volt az emberek ólete. Napról napra újabb behívók érkeztek. A kis-és középbirtokosok feleségei és gyermekei miivelték a földet, a családfő legtöbb helyen katona. Minden családtól lovat és szekeret rekviráltak a hadseregnek. Az uradalmak cselédházait is gyakran látogatta a kézbesítő SAS behívóval. Az uradalomban is az asszonyok és gyermekek munkájára szorultak. Meghozta a posta az első elesettek hírét. A lakosság elégedetlensége egyre nőtt. Nem sok öröme volt a bérlőnek sem, mert Klár Sándor zsidó volt. Ez pedig nem volt ember a fassiszta fer>p"Mak előtt. Egy szép napon családjával együtt őt is elvitték. A kastélyba beköltöztek a szürke egyenruhás németek. 1944-ben újabb lakói voltak a tanyának. A nyírbátori járás zsidó lakosságát telepítette a coendőrség és a német katonaság a simapusztai uradalom dohánypajtáiba. Ezek a szerencsétlen emberek a higénla legalapvetőbb követelményeinek biztosítása nélkül éltek a gazdasági épületekben, pajtákban,ólakban szögesdrót kerítés mögött»csendőr és "SS" őrizet mellett. Ez az esemény is nagyban segítette a tanya lakóinak politikai fejlődését. Megdöbbentő volt az a bánásmód, ahogy a gettó lakóival bántak. Ez nem csak sajnálkozást váltott ki a tanyasiakból,de segítséget is. Míg ezek a sze100.