Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)
rencsétlen emberek itt tartózkodtak, a cselédek a csendőri tilalom ellenére is megosztották szerény élelmüket az ott őrzött családokkal, gyermekekkel és öregekkel, betegekkel. Ennek ellenére nem egy család pusztult ebben az ideiglenes táborban. Elszállításuk után, az uradalom munkájának biztosítására ruszin munkaszolgálatosokat és orosz hadifoglyokat hoztak.A mindennapi munka mellett ismeretség, barátság alakult ki a családok és a munkaszolgálatosok között. Ekkor már a háború lassan határainkon belül dúlt«A nép nagy része már felismerte, hogy ki az ellenség és ki a barát. Éjszakánként már a tiszta őszi csendben kelét felé füleltek, onnan várták az új világot, ami nem váratott magára sokáig.Ilyen körülmények között éhezve, rongyosan várta tanyánk népe a szabadulást, a háború végét. A kastélyban élő gyűlölt németek eltávoztak. Távozásukat a tanya népe megsiratta. Ha ne értsük félre, nem az ő távozásukat sajnálták, de azt, hogy a tanyában lévő állatállományt mind elhajtották. Azon sajnálkoztak, hogy a már most jogosan magukénak érzett földet hogyan fogják megművelni igaerő nélkül. Közben a Vöröshadsereg egyre közeledett.Harcra kellett készülni. Ezt a németek is érezték és eltávoztak, de még egy pár "Stuka" támadás érte a tanyát, de ez az utolsó erőfeszítés volt, jött a felszabadulás. 2. Felszabadulás Naponta újabb hirek érkeztek. A szovjet hadsereg már Debrecenben van. Már azt mondják, talán a városhoz értek.Az ágyúdörgés egyre közelebbről hallik. Német és szovjet harckocsizó alakulatok között komoly harc folyik Hajdúdorog és Hajdúnánás között. Este a harc tüze idelátszik. A németek menekülnek. A tanyán csak átvonulnak a város felé,de kisebb harcok a felsősimái "Szekeres kanyarnál "vol tak.A volt "Tyulol.
