Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)

Nádasi Éva: Lakásbelső és lakáskultúra Nyírlugoson

nyeret. Ha a bevetés után kiderült, hogy mégsem elég meleg a kemence,akkor 1B csutakokat égettek a kenyér előtt. A sütőfélben lévő kenyeret mécsessel vagy szalmacsővával, később már lámpával nézték meg. A tüz őrzése az asszonyok, gyermekek feladata volt, amelyhez azonban - legalább is a recens anyag szerint semmilyen kultikus szokás nem kapcsolődott. Ugyanez vonatkozott a parázs kölcsönadására is, ami egyébként ritkán fordult elő.A tűzvészhez kapcsolódó hiedelmek is ritkák: a kigyullt házat, vagy melléképületet, meztelenül, kenyérrel a kézben, a gazdaBszonynak kellett megkerülnie, hogy a tüz továbbterjedését megakadályozza. A villámcsapásból eredő tüzet pedig tejjel kellett locsolni, a viz ugyanis nem oltotta el. A világításnak nincs olyan fontos ezerepe mint a fűtésnek, nyáron ugyanis a hosszú nappalok, télen pedig a korai lefekvés miatt nem igen világítottak. Világításhoz többféle eszközt használtak, elsősorban mécséét, esetleg gyertyát, később pedig lámpát. Hyirlugoson legáltalánosabb a napraforgóolajos mécses volt, a faluban lévő olajütő miatt. Téli estéken mécses mellett fontak, szőttek, ezzel ellenőrizték a sülőfélben lévő kenyeret is. Helye leggyakrabban a kemence tetején volt, de falra akasztva használták. Az is előfordult, hogy a falban lévő félkör alakú lyukban tartották. Fonáskor, egyéb esti foglalatosságkor, az asztalra helyezett felfordított bögrére állították. A mécsest petróleum lámpa követte, melynek több fajtáját is használták: asztalit, falit, csigást, st. A gyertyát, melyet a boltban szereztek be, csak olaj, vagy petróleum hiánya esetén használtak. Ilyenkor az asztalon vagy a poháron rögzítették, esetleg korpával töltött bög-