Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)

Nádasi Éva: Lakásbelső és lakáskultúra Nyírlugoson

szolgált, oldalába Tájt vaklyukba tapasztották a fináncok elől a dohányt. A kemence legfontosabb funkciója azonban mégis a fü_ tés, kenyérsütés maradt. Fűteni mindig azt a helyiséget fűtötték, ahol laktak. A rendszeres fűtés ősszel, a fagy beálltával kezdődött. A század elején csak hidegebb estéken gyújtottak be. Télen csupán egyszer, kora reggel, vagy hajnalban raktak tüzet, amit napközben tápláltak, hogy még este is meleg legyen. A fűtési idény - az időjárástól függően általában márciusig tartott. Koraősszel, késő tavasszal a epórral melegítettek, de csak naponta egyezer, leginkább este gyújtottak be. A begyújtás rozsszalmával készült, gombóccá gyúrt ezalmacBÓvával történt. Ezután kóróval napraforgószár/ gerjesztették a tüzet, fűteni pedig dücsk

ő

vel /görcsös hasáb/, csutkával, venyigével, fával fűtöttek. Egy fütéBhez legalább két kaska /kosár/ izlk /kukoricacsutka/, vagy két kötél kóró kellett. Télen az egynapi fűtéshez szükséges tüzelőanyag két-három kg izik és 10-15 kg dücBkő

t

, napraforgószár volt. A családonként változó, de szabályos időközönként történő kenyérsütés alkalmával a kemencét melegebbre kellett kifüteni, mint egyébként, ezért ilyenkor több fűtőanyagot is ha8ználtak:gerjeeztéshez két-három köteg szalmát, fűtéshez négy-öt kéve izlket

. vagy öt-hat kéve venyigét, A hőfokot gabonakorpával ellenőrizték, ha a bevetett korpa szikrázott, zsarátnokká vált, akkor kenyérsütéshez megfelelő volt a kemence hőmérséklete. A másik ellenőrzési módszer az volt, hogy a kemence fenekét piszkafával megkaparták, s ha szikrát hányt, be lehetett vetni a ke-