Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)

Nádasi Éva: Lakásbelső és lakáskultúra Nyírlugoson

es első házból

. 4x4 m-es hátsó házból, egy ugyanakkora kamarából és egy 4x3 vagy 4x4 m-es pitvarból. A kamarán kivül a szemestermónynek külön magtárt is építettek. A középparasztoknál általában háromosztatu volt a ház. Előfordult azonban négyosztatu is, mert hátsó szobát építettek a lakóházhoz. A kamara esetenként nagyobb volt a nagygazdáknál, mert a terményt is itt tárolták. A szegény réteg lakóháza három-, gyakran csak kótosztatu volt: ház /4x4 m/, kamara /4x3 m/,illetve ház /4x5m/, pitar /4 x 3 m/ beosztású. A két helyiségből álló házat félvégü háznak nevezték. Előfordult az is, hogy a szegény családok saját lakás hiján árendás házba költöztek. Keg kell még említenem a földkunyhőt is, amelyről az építkezési fejezetben részletesen szóltunk. Az anyagi helyzet mellett a családszervezet is hatással volt a lakóházra. Ez azonban nem a beosztás, a szerkezet megváltozásában, hanem a helyiségek használatában, funkciójában, berendezésében jelentkezett. Több család együttélése esetén jól megfigyelhetjük ezeket a változásokat. NyirlugoBon a "többsejtű" családok száma nem volt magas, s együttélésük sem volt állandó, legtöbb esetben csupán átmeneti jellegű, amely a fistalok viszonylagos anyagi stabilizálódáséig /1-2 évig/ tartott. Ezekben a családokban mindig csak felmenőági rokonok éltek együtt, a szülők a valamelyik házas gyermekük, általában a nős fiuk,de a férjezett lányuk is otthon maradhatott vagy hazaköltözhetett, ha nem egyezett férjével, annak családjával. Általános szokás volt, hogy a fiatalok odaköltöztek, ahol jobban azerették őket vagy ahol több hely akadt a számukra. Több családos gyerek ritkán lakott a szülőkkel,de ha mégis előfordult, a család nagyon szegény volt. A családok az együttélés folyamán közös háztartást vezet-