Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)

Nádasi Éva: Lakásbelső és lakáskultúra Nyírlugoson

tek, egykenyéren éltek. Kenyértörésre csak akkor került sor, ha nem egyeztek. Ilyenkor az ls előfordult, hogy nagytakarítás esetén a menyecske csak a ház egyik végét meszelte ki, azt, ahol ők laktak. Módosabb házaknál az ifjú pár - mig összegyűjtötte s házravalőt - a tiszta szobában lakott. Szegényebb helyeken azonban mindnyájan egy szobában szorongtak. Külön kamrát vagy szobát sehol nem építettek az ifjú házasoknak. A berendezés azonban több család együttlakása esetén megváltozott: a régi bútorokat összetolták, s a felszabadult, általában a főhelyre tették a menyecske karos ládáját, bútorait,egyrészt mert uj volt és kíméletre szorult, másrészt a befogadás jeleként. Berendezés, házbelső. Hyirlugoson a századfordulón a ház /szoba/ párhuzamos elrendezésű volt. Ez azt jelenti, hogy a bejárattal szemközti, utcai rövidfal előtt volt a karosláda, esetleg a komót vagy a kredenc helye. Ettől jobbra és balra, a hosszanti főfalak mentén álltak a vetett ágyak, melyeknek végébe vagy dikót /ácsolt ágy/ vagy másik ládát

, sifonyt tettek. A székeket az ágyak előtt helyezték el. A ház közepén mindig az asztal állt, lócával vagy anélkül. A hasábkemencék a hátsó rövidfal mellett voltak, szájukkal a pitar felé fordulva. A kemence és az ajtó között helyezték el a kandit /falábon álló tapasztott tűzhely/, később a csikóspórt. A bútorok simák, általában barnára mázoltak voltak, színes festett, illetve faragott bútort Hyirlugoson nem használtak. A fent leirt típustól természetesen lehetnek eltérések, de ezek a szoba térbeosztásában jelentős változást nem idéztek elő. Ezt az elrendezési formát eredeti állapotban nagyon kevés helyen találtam meg. A II, világhábo-