Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)

Nádasi Éva: Lakásbelső és lakáskultúra Nyírlugoson

N ADA SI ÊVA: LAKÁSBELSŐ ÉS LAKÁSKULTÚRA NYÍRLUGOSON A lakóház kutatása során az utóbbi évtizedekben a szerkezeti vizsgálatok mellett előtérbe lépett a ház funkcionális vizsgálata. A különböző kutatók külföldön és hazánkban hangsúlyozzák a lakás folyamatának tanulmányozását, az ember és a hajléka közötti kapcsolatok feltárását. Az egyes etnográfusok kiemelik a paraszti életmód és a lakóház belső rendje közötti szerves összefüggések tanulmányozását, a gazdasági élet, a társadalmi szervezet és a lakóház közötti kapcsolatok megismerését. Ezen a téren úttörő Weiss R. ós Rank G. munkássága. A magyar etnográfusok közül Vajkai A., Gunda B., Juhász A., Fél E., p Kofer T. és mások értek el számottevő eredményeket. Az idevonatkozó módszertani törekvések figyelembevételével az alábbiakban megkísérlem felvázolni a nyirlugosi lakóház belső életét. Nyírlugoson a paraszti közösséget s tulajdonviszonyok alapján három főréteg alkotta: a nagygazdák, a törpebirtokosok vagy kisgazdák és a zsellérek. Egy parasztember 40-től 100 holdig számított nagygazdának, 10-től 40-ig kisgazdának. Természetes, hogy a kisgazdák között a módosabb középparasztok is külön réteget alkottak. A szegényparasztok csupán 600 négyszögöles zsellértaggal rendelkeztek, s esetleg ehhez a földhöz ragasztottak még néhány holdat, ha tudtak. Akiknek egyáltalán nem volt földjük, azok harmadában, részesként dolgoztak más földjén. Ők voltak a legszegényebbek, az u.n. nincstelenek. A lakóház nagysága is rétegenként változó. A nagygazdáknál a ház általában négy helyiségből állt; 4 x 5 m-