Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)

Dám László: A lakóház és építése Nyírlugoson

telmény ez, hogy a födém nagy teherbírású éB szilárdságú legyen, hiszen a termények egy részét, elsősorban a kukoricát itt tárolják. Ennek biztositéka az erős gerendaváz és a vastag deszkából készült borítás. A keresztgerendákat, amelyek keresztmetszete általában 15x15 vagy 20 x 20 cm, két végükkel a sárgerendákra, középpontjukban a mestergerendéra támaszkodnak, egymástól való távolságuk 70-100 cm. A keresztgerendákat különböző csapolásokkal rögzítik. Általában mindig a eérgerendába csapolják a keresztgerendát, fordítva igen ritkán. A leggyakrabban előforduló csapolási típusok a következők: 1. A födémgerendát a sárgerendába csapolják ugy,hogy a födémgerenda végétől 10-15 cm-re a sárgerenda vastagságának megfelelően 5 cm mélyen kivágják a födémgerendét és ezt illesztik a sárgerendéra /egyszerű rovás/. Fejlettebb változata ugyanez a megoldás fecskefark-róvással. 2. Különösen a mult század közepe táján készült lakóházaknál tapasztalhatjuk, hogy a födémgerendákat egyáltalán nem csapolják, csak a sárgerendára illesztik és faszeggel rögzítik. 3. Igen ritkán előfordul az is, hogy mind a keresztgerendát, mind a sárgerendát 2-4- cm mélységben kivágják és igy illesztik össze. Ez az u.n. egyszerű kettősrovás. Amennyiben a lakóház tornácot is kap, ennek kiképzése a legerendázással egyidőben történik. A tornác ujabb jelenség, a századforduló után kezd nagyobb mértékben elterjedni, különösen 1907 után, amikor az Uj eor házhelyeit kiosztották és az ott épült házakat véllaji mesterekkel építtették, akik előszeretettel alkalmazták ezt az épületelemet. A tornácos házak száma azonban ma sem jelentős, kb. a jelenlegi épületállomány 25-30 %-a, beleszámítva azokat az épületeket is, amelyek eredetileg cask e58.